Teszkó gazdaságos látványhonlap
2006 november 14. | Szerző: Holli
Az első blogomat hetekig lestem, míg meg tudtam benne változtatni a betűtípust, később talán az elválasztó csíkot is megvastagítottam, de ez nem biztos.
Mondjam-e vagy mutassam. Inkább mutassam, igaz?
Csinálok egy mutogatós honlapot. Van benne egy rövid szöveg és néhány link, címmel együtt persze.
A honlapomhoz úgy fogok hozzá, hogy itt a Windowsban a Minden program – Kellékek menüpontból kiválasztom a Jegyzettömböt, és megnyitom. Olyasmi, mint egy lebutított word-dokumentum. Beleirkálom, amit szeretnék. Az elejére odateszek egy ilyet: <html>, a végére pedig egy ilyet: </html>, vagyis az első sorban megnyitom, az utolsó sorban pedig lezárom a html-dokumentumot. Elmentem az egészet, tetszőleges néven, de fontos, hogy a kiterjesztése .htm legyen. Ha becsukom, a mappában nálam az Explorer ikonja jelenik meg, és rákattintva megkapom az egész szöveget – hát sajnos teljesen összefolyva, nem úgy, ahogy megírtam. De legalább ráfoghatom, hogy van egy honlapom.
Ha most a Nézet menüpontban a Forrás-ra kattintok, újból visszajutok a Jegyzettömbbe, ott rendesen néz ki a szövegem. Kíméletlenül sorokra bontom, egyúttal minimálisan formázom is, hogy honlap-formájában is normálisan nézzen ki:
– a <h1></h1> jelek (tagek) közt lévő szöveg automatikusan nagyobb lesz, ez történik a többi h betűssel is, csak egyre kisebbek a nagyobbítások
– a <p></p> tagek közé egy bekezdésnyi szöveget teszek, két bekezdés közt mindenképpen sortörés lesz
– az <li></li> tagek közé tett szövegnek lista-kinézete keletkezik
– a <title></title> tagek közé beírt szöveg a képernyő alsó sávjában jelenik meg, ha megnyitom a honlapot.
Ez az egész most így néz ki a jegyzettömbben:
<html>
<title>hello holli</title>
<h1>Hello, holli</h1>
<h2>Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó (részlet)</h2>
<p>”Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat.
Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény,
még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el,
Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át,
de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.” </p>
<h2>Linkek</h2>
<li><a href=”https://stilus.cafeblog.hu/”>blogom</a></li >
<li><a href=”mailto:helloholli@gmail.com”>email címem</a></li>
<li><a href=”https://stilus.cafeblog.hu/”>cafeblog főoldal</a></li>
<li><a href=”http://www.csszengarden.com/tr/magyar/”>zen garden</a></li>
</html>
Helyben megnézve pont olyan, mint egy rendes csupasz honlap. Nem valami mutatós, annyi előnye van, hogy minden böngészőben egyformán néz ki, és gyorsan letöltődik, és nem csúszik el semmi a képernyőn. Feltöltöttem ide, a blogomba, ugyanúgy, mintha képet töltenék fel, tessék: https://stilus.cafeblog.hu/files/formazatlan.htm
A Nézet-Forrás menüpontban pedig a jegyzettömbös változat látható, vagyis a honlapnak a forráskódja.
Hétvégére piszkosul felcsicsázom.
Lekonyul, mint aranyoshernyó a szelektoroktól
2006 november 14. | Szerző: Holli
Írja netbarátnő szomorúan, hogy eltöltött egy csomó időt az úgynevezett segítség tanulmányozásával, mégse érti, hogyan lesz ebből honlap.
Hát legegyszerűbben úgy lesz belőle honlap, hogy megmutatjuk a leírásokat a legközelebbi, honlapgyártásban járatos ismerősünknek, és megkérjük őt, hogy dobjon össze nekünk egyet.
A saját kezű előállítás az kicsit macerásabb, viszont jót tesz az önértékelésünknek.
Honlapot készíteni sokféleképpen lehet. Lehet panelekből építkezni, mint például a g-portálon, lehet készen kapott blogsablonban ezt-azt kicserélgetni, biztosan lehet még másképp is, meg úgy is, hogy teljesen szabadon, mindenkitől függetlenül alakítjuk az oldalunkat. Szerintem egy kezdőnek mindenképpen úgy tűnik, hogy ő ilyet soha nem fog tudni csinálni. Pedig de. Legalábbis olyat, amihez nem kell programozói ismeret.
Mondom, amatőr vagyok, még a fogalmakat se feltétlenül úgy használom, ahogyan illene, időnként azt se tudom eldönteni, hogy amit szeretnék, az legalább elvileg megoldható-e. De hát az is tud nagyon finom csokitortát sütni, aki soha semmit nem tanult a lisztek meg térfogatnövelők kémiai tulajdonságairól.
Csakis olyan honlap érdekel, ami néhány egyszerű kódból felépíthető. Valójában a blog is ilyen, illetve annak bonyolult része is van, de azzal nekünk nem kell foglalkoznunk.
Egy egyszerű honlapot is többféleképpen lehet megalkotni.
Szeretnék az oldalamra egy szöveget és egy linklistát. Ezt megoldhatom úgy, hogy minden egyes sorba beleírom, hogy az hogyan nézzen ki: például legyen a betű Mistral típusú, a háttér coral színű, a szöveg középre igazodjon. És megoldhatom úgy is, hogy minden egyes sorba beleírom, hogy hol található az a rész, ahol megadom ezeket a betűtípus-háttér-igazítás-satöbbi tulajdonságokat, vagyis stíluslapot használok. Egy ilyen sima honlapnál az előbbi megoldás jóval egyszerűbbnek látszik, mert ott kevesebbet kell írni. De a honlapok nem ilyen simák, és még ha ilyen simák lennének is, akkor se tudnánk csak úgy lazán egymás mellé pakolni a szöveget és a linkfalat, ahhoz már táblázatot vagy frameket kellene használni.
A stíluslapos megoldás elegáns, logikus, könnyen áttekinthető, más oldalakról is elérhető, egyszerűen módosítható, különben is bele vagyok szeretve, mondtam már.
Folytköv.
Div ide
2006 november 15. | Szerző: Holli
(Bírom, mikor ilyen szellemes címeket agyalok ki.)
Hát akkor essek neki a honlapdíszítgetésnek.
Az a sejtésem, hogy a jól kezelhető honlap titka a jó tagolás. Ezzel a honlappal nem is lesz most gondom, túl sokféleképpen nem tudom tagolni. Logikus ez a felépítés:
A jegyzettömbben a html-kódokat ki kell egészítenem úgy, hogy az oldal végül három fő egységre: elnevezésre, szövegre és linkfalra tagolódjon, ez utóbbi kettőben pedig külön formázható legyen a cím és a konkrét tartalom.
A tagolásnál nagyon vigyázni kell arra, hogy az elsőnek megnyitott elemet kell utolsóként lezárni – ez is jól látszik az ábrán, például az oldal-t jelképező négyszög a név előtt kezdődik, és a linkfal után végződik. Legjobb magát a tagolást is hasonló elrendezésben megcsinálni, akkor könnyen áttekinthető marad a forrás.
A legkisebb egységekkel nem kell foglalkoznom, csak a linklistát teszem <ul> és </ul> tagek közé, ezzel egy úgynevezett rendezetlen listát hoztam létre.
Az összes többi egységet úgy alakítom ki, hogy a bele tartozó elemeket <div id=”valami”> és </div> tagek közé pakolom.
A tegnapi honlapom tartalma így fog változni:
A honlapnak ehhez a body részéhez többé nem nyúlok. Legalábbis remélem… 🙂
Oldal ajánlása emailben
X