Haggyámá a zengardeneddel

2006 november 13. | Szerző: Holli

Régi, jól bevált ismerőseim közül senkit nem hoz lázba ez a Zen Garden, amiről az előbbi posztban írtam. Meg tudom őket érteni, én is így voltam vele sokáig.

Azon az oldalon nem csak azért éri meg körbenézni, hogy elcsodálkozzunk, milyen nagyon ügyesek mások. Hanem főleg azért, mert amik ott vannak, azok nem olyan rettenetes nagy ördöngösségek: nem kell hozzá semmi különleges programozói tudomány, elég a kreativitás (bár nem árt, ha akad a családban egy grafikus lélek, de legalább egy képszerkesztő szoftver) – akkor már csak stíluslap kell. Nna. Művészetileg rám egyáltalán nem lehet számítani, sőt, de amit a stíluslapokról kiderítek, azt semmiképpen nem fogom titokban tartani.  

Alagútba, stílusosan

2006 november 12. | Szerző: Holli

Formához a tartalom. Vagy szerencsésen találkozott néhány véletlen (meg én). Szóval lassan kisütöm, mit is szeretnék.

Kiskoromban 

Három évvel ezelőtt találtunk egymásra az internettel, és első látásra szerelem volt, legalábbis részemről. Nem zavart, hogy szinte semmit nem értek az egészből – annyit megmutattak, hogyan tudok egy honlapra eljutni, a többi valahogy összejött.

Tökéletesen amatőr (dilettáns) netező vagyok, azt is csak most kezdem sejteni, miért utálják a hozzáértők az Explorert, sőt sokáig azt se tudtam, hogy IE-n kívül is van élet.

Néhány dolog teljesen hidegen hagy, nem szoktam például csetelni vagy fórumozni. Kezdettől fogva csodáltam viszont mindenkit, akinek saját honlapja van, és szétnéztem – természetesen a neten – hogyan csinálhatnék egy ilyet magamnak. Rábukkantam néhány online weblapkészítő tanfolyamra, de már az elején feladtam: nem sikerült rájönnöm, hogy a html-kódjaim hogyan kerülnek fel a világhálóra. Meg egyáltalán, olyan nagyon bonyolultnak látszott az egész, és az oké, hogy például a beige színű honlap közepére 5-ös, dőlt, Mistral típusú betűvel oda tudom írni, hogy “szia”, na de hol van ez attól, amit szeretnék.

És akkor jött a blog. Nagy találmány, valaki elvégzi helyettem a piszkos munkát, vagyis minden erőfeszítés nélkül van egy saját honlapom, fent a neten. És egy mutatós sablonba belepiszkálni nagyszerű élmény, főleg akkor, ha nem zilálódik szét tőle a blogom.
Ma már viszonylag könnyen alakítgatom a naplóimat, de saját honlapom azóta sincs.

A fordulat hete

Itt van hát az ideje egy saját honlap összehozásának. Logikus volt, hogy a blogot csupaszítom le, egészen addig, amíg már csak a tartalom marad, és utána én adok neki formát. Újból keresgélés a neten, mert jó lenne a blogot úgy tagolni, hogy aztán azokkal a bizonyos (egyre gyakrabban elém kerülő) stíluslapokkal könnyen lehessen formázni.

Fogjuk a sorsra. Éppen itt tartottam, a nagy levegővételnél, amikor rábukkantam egy online stíluslap-tanfolyamra, onnan pedig egy honlapra jutottam, ahol többször is jártam már, de mindig azonnal tovább is léptem, nem volt számomra elég vonzó a kinézete, az pedig nálam komoly hátrány. Most viszont nem csuktam be azonnal, gondoltam, megnézem, ha állandóan ezt ajánlgatják.

Hát kérem. Az az oldal első ránézésre nem egy nagy szám. Van rajta néhány bekezdésnyi szöveg, meg néhány link, meg dísznek pár tavirózsa és egy pagoda. Csakhogy: a honlap kinézete egy-két kattintással megváltoztatható, félezer stílusból válogathatunk.

Nem érdekel már engem a javascript meg a php meg a flash meg a nemtudommikmég, engem már csak a stíluslap érdekel.

A Nagy Terv, nahát mekkora meglepetés

Szóval kell nekem egy honlap, csereberélhető külsővel.
Ja és közben belefutottam ebbe a nőklapjás blogba is, és ha már körbenéztem, akkor akár maradhatok is itt, nem igaz?

Már csak azt kellene kisütnöm, hogy merre haladjak tovább. Most, ebben a pillanatban azt gondolom, hogy az lesz a legjobb, ha csinálok egy szabadon alakítható honlapot, a műhelytitkokat pedig ebben a blogban teszem közszemlére.
Miért nem a blogot alakítgatom. Azért, mert itt rengeteg apró részletre kell figyelni – háromféle oldal, üzifal, szavazás, ésatöbbi – , én pedig nem tudok korlátlan időt itt tölteni. (De nem is én lennék, ha békén hagynám a gyári sablont…)

Alszom még rá egyet, addig is nézzetek szét a Zen Gardenben .

Apró örömök

2006 november 11. | Szerző: Holli

A sablonba csak nagyon óvatosan éri meg belepiszkálni, érhetik meglepetések az embert. Nade. Itt van a blog leírása és a magamról rovat. Tulajdonképpen csak a hasáb szélessége szab határt a kreativitásunknak, ráadásul nem nagyon tudunk vele elrontani semmit. Az eddig kipróbált összes html-kód és stílusdefiníció működik, így lett nekem képes-linkes minitáblázatom a menüoszlopban.

Terápiás fáziskésés

2006 november 10. | Szerző: Holli

Jókor jött ez a szép új blog. Kezdtem már elragadtatva lenni magamtól, hogy milyen nagyon ügyes vagyok, csuklóból odavágok egy plusz hasábot a sablonba, például, meg egyáltalán, ideje lenne másik hegyet megmászni (másik szakadékba vetődni), nincs már ebben a blogosdiban semmi kihívás.
Pedig de. Pislogok most, mint a vett malac – tegnapelőtt azt hittem, hogy sima ügy, tegnap előbb reménytelennek látszott a helyzet, később zseniális gondolatom támadt, ma ott tartok, hogy végre vannak olyan részei a sablonnak, amivel már tudok mit kezdeni. Hát linkfalat berakni még nem tudok… 🙂

Szóval ha a blogom éppen egy originál gyári sablonban parádézik, az azért van, mert annyira elizéltem a kódokat, hogy egyszerűbb volt visszaállni az eredeti állapotra, mint helyrehozni a félrelépéseimet. (Nagyon szimpatikus lehetőség, hogy néhány lépés visszavonható.)

Az önbizalmamnak a html-centruma pedig visszafejlődött egy egészségesen megilletődött szintre.

Kezdetnek ez is nehéz

2006 november 9. | Szerző: Holli

Tudomtudom, háttérfotó nélkül jobban mutatott. Mégis nagyon meg vagyok elégedve magammal, amiért sikerült odabűvészkednem a gallyat, és még látszódik is a táblázat mögött. Nagy lépés ez nekem, az emberiség pedig várjon türelemmel, mára ennyi elég lesz.

Frissítés: későn jövők lemaradtak a csudaszép téli tájról, lecseréltem hópihékre.

Frissítés: most éppen megint a téli táj látható. (De lehet, hogy nem sokáig, nálam az ilyesmit sose lehet tudni.)

Remélem, lehet majd törölni

2006 november 9. | Szerző: Holli

Vargha Dénes:  A révletek herándosai

Szeládon fágva száll a máfor
Homondok? Remélve feltereng
S mi ketten, bús herándozók
Csak fégtünk, fántunk át a révleten.
Hajahó! Visszamánt a táka!
Hajahó! Lepönt a vádatás!
Nincs lardaság, csak májó kérbedöntés,
Nincs éldelem, csak rétő álmarás.
Mi nem kárálva, nem sipogva bágunk,
Mi nem hemeghetünk rohátnokok mögén,
Csak halk s homálló harsadások estén
Egybeferengünk ketten: te meg én.

Ez pedig fontos sor, figyelődik a viselkedése:

<a href=”http://neizeljma.majom.hu”>ehhehe</a>