1.0Stílusosanhttps://stilus.cafeblog.huHollihttps://stilus.cafeblog.hu/author/Holli/<P>Formához a tartalom. Vagy szerencsésen találkozott néhány véletlen (meg én). Szóval lassan kisütöm, mit is szeretnék.</P> <P><STRONG>Kiskoromban</STRONG> </P> <P>Három évvel ezelőtt találtunk egymásra az internettel, és első látásra szerelem volt, legalábbis részemről. Nem zavart, hogy szinte semmit nem értek az egészből - annyit megmutattak, hogyan tudok egy honlapra eljutni, a többi valahogy összejött. </P> <P>Tökéletesen amatőr (dilettáns) netező vagyok, azt is csak most kezdem sejteni, miért utálják a hozzáértők az Explorert, sőt sokáig azt se tudtam, hogy IE-n kívül is van élet. </P> <P>Néhány dolog teljesen hidegen hagy, nem szoktam például csetelni vagy fórumozni. Kezdettől fogva csodáltam viszont mindenkit, akinek saját honlapja van, és szétnéztem - természetesen a neten - hogyan csinálhatnék egy ilyet magamnak. Rábukkantam néhány online weblapkészítő tanfolyamra, de már az elején feladtam: nem sikerült rájönnöm, hogy a html-kódjaim hogyan kerülnek fel a világhálóra. Meg egyáltalán, olyan nagyon bonyolultnak látszott az egész, és az oké, hogy például a beige színű honlap közepére 5-ös, dőlt, Mistral típusú betűvel oda tudom írni, hogy "szia", na de hol van ez attól, amit szeretnék.</P> <P>És akkor jött a blog. Nagy találmány, valaki elvégzi helyettem a piszkos munkát, vagyis minden erőfeszítés nélkül van egy saját honlapom, fent a neten. És egy mutatós sablonba belepiszkálni nagyszerű élmény, főleg akkor, ha nem zilálódik szét tőle a blogom.<BR>Ma már viszonylag könnyen alakítgatom a naplóimat, de saját honlapom azóta sincs.<BR></P> <P><STRONG>A fordulat hete</STRONG> </P> <P>Itt van hát az ideje egy saját honlap összehozásának. Logikus volt, hogy a blogot csupaszítom le, egészen addig, amíg már csak a tartalom marad, és utána én adok neki formát. Újból keresgélés a neten, mert jó lenne a blogot úgy tagolni, hogy aztán azokkal a bizonyos (egyre gyakrabban elém kerülő) stíluslapokkal könnyen lehessen formázni. </P> <P>Fogjuk a sorsra. Éppen itt tartottam, a nagy levegővételnél, amikor rábukkantam egy online stíluslap-tanfolyamra, onnan pedig egy honlapra jutottam, ahol többször is jártam már, de mindig azonnal tovább is léptem, nem volt számomra elég vonzó a kinézete, az pedig nálam komoly hátrány. Most viszont nem csuktam be azonnal, gondoltam, megnézem, ha állandóan ezt ajánlgatják. </P> <P>Hát kérem. Az az oldal első ránézésre nem egy nagy szám. Van rajta néhány bekezdésnyi szöveg, meg néhány link, meg dísznek pár tavirózsa és egy pagoda. Csakhogy: a honlap kinézete egy-két kattintással megváltoztatható, <EM>félezer</EM> stílusból válogathatunk.</P> <P>Nem érdekel már engem a javascript meg a php meg a flash meg a nemtudommikmég, engem már csak a stíluslap érdekel.</P> <P><BR><STRONG>A Nagy Terv, nahát mekkora meglepetés</STRONG> </P> <P>Szóval kell nekem egy honlap, csereberélhető külsővel.<BR>Ja és közben belefutottam ebbe a nőklapjás blogba is, és ha már körbenéztem, akkor akár maradhatok is itt, nem igaz?</P> <P>Már csak azt kellene kisütnöm, hogy merre haladjak tovább. Most, ebben a pillanatban azt gondolom, hogy az lesz a legjobb, ha csinálok egy szabadon alakítható honlapot, a műhelytitkokat pedig ebben a blogban teszem közszemlére. <BR>Miért nem a blogot alakítgatom. Azért, mert itt rengeteg apró részletre kell figyelni - háromféle oldal, üzifal, szavazás, ésatöbbi - , én pedig nem tudok korlátlan időt itt tölteni. (De nem is én lennék, ha békén hagynám a gyári sablont...)</P> <P>Alszom még rá egyet, addig is nézzetek szét a <A href="http://www.csszengarden.com/tr/magyar/"><STRONG>Zen Gardenben</STRONG> </A>.</P>rich