Alagútba, stílusosan

2006 november 12. | Szerző: Holli |

Formához a tartalom. Vagy szerencsésen találkozott néhány véletlen (meg én). Szóval lassan kisütöm, mit is szeretnék.

Kiskoromban 

Három évvel ezelőtt találtunk egymásra az internettel, és első látásra szerelem volt, legalábbis részemről. Nem zavart, hogy szinte semmit nem értek az egészből – annyit megmutattak, hogyan tudok egy honlapra eljutni, a többi valahogy összejött.

Tökéletesen amatőr (dilettáns) netező vagyok, azt is csak most kezdem sejteni, miért utálják a hozzáértők az Explorert, sőt sokáig azt se tudtam, hogy IE-n kívül is van élet.

Néhány dolog teljesen hidegen hagy, nem szoktam például csetelni vagy fórumozni. Kezdettől fogva csodáltam viszont mindenkit, akinek saját honlapja van, és szétnéztem – természetesen a neten – hogyan csinálhatnék egy ilyet magamnak. Rábukkantam néhány online weblapkészítő tanfolyamra, de már az elején feladtam: nem sikerült rájönnöm, hogy a html-kódjaim hogyan kerülnek fel a világhálóra. Meg egyáltalán, olyan nagyon bonyolultnak látszott az egész, és az oké, hogy például a beige színű honlap közepére 5-ös, dőlt, Mistral típusú betűvel oda tudom írni, hogy “szia”, na de hol van ez attól, amit szeretnék.

És akkor jött a blog. Nagy találmány, valaki elvégzi helyettem a piszkos munkát, vagyis minden erőfeszítés nélkül van egy saját honlapom, fent a neten. És egy mutatós sablonba belepiszkálni nagyszerű élmény, főleg akkor, ha nem zilálódik szét tőle a blogom.
Ma már viszonylag könnyen alakítgatom a naplóimat, de saját honlapom azóta sincs.

A fordulat hete

Itt van hát az ideje egy saját honlap összehozásának. Logikus volt, hogy a blogot csupaszítom le, egészen addig, amíg már csak a tartalom marad, és utána én adok neki formát. Újból keresgélés a neten, mert jó lenne a blogot úgy tagolni, hogy aztán azokkal a bizonyos (egyre gyakrabban elém kerülő) stíluslapokkal könnyen lehessen formázni.

Fogjuk a sorsra. Éppen itt tartottam, a nagy levegővételnél, amikor rábukkantam egy online stíluslap-tanfolyamra, onnan pedig egy honlapra jutottam, ahol többször is jártam már, de mindig azonnal tovább is léptem, nem volt számomra elég vonzó a kinézete, az pedig nálam komoly hátrány. Most viszont nem csuktam be azonnal, gondoltam, megnézem, ha állandóan ezt ajánlgatják.

Hát kérem. Az az oldal első ránézésre nem egy nagy szám. Van rajta néhány bekezdésnyi szöveg, meg néhány link, meg dísznek pár tavirózsa és egy pagoda. Csakhogy: a honlap kinézete egy-két kattintással megváltoztatható, félezer stílusból válogathatunk.

Nem érdekel már engem a javascript meg a php meg a flash meg a nemtudommikmég, engem már csak a stíluslap érdekel.

A Nagy Terv, nahát mekkora meglepetés

Szóval kell nekem egy honlap, csereberélhető külsővel.
Ja és közben belefutottam ebbe a nőklapjás blogba is, és ha már körbenéztem, akkor akár maradhatok is itt, nem igaz?

Már csak azt kellene kisütnöm, hogy merre haladjak tovább. Most, ebben a pillanatban azt gondolom, hogy az lesz a legjobb, ha csinálok egy szabadon alakítható honlapot, a műhelytitkokat pedig ebben a blogban teszem közszemlére.
Miért nem a blogot alakítgatom. Azért, mert itt rengeteg apró részletre kell figyelni – háromféle oldal, üzifal, szavazás, ésatöbbi – , én pedig nem tudok korlátlan időt itt tölteni. (De nem is én lennék, ha békén hagynám a gyári sablont…)

Alszom még rá egyet, addig is nézzetek szét a Zen Gardenben .